A válásom után hónapokig nem nyitottam ki az ablakot, csak ültem a szürke lakásban, míg egy kóbor kutya hozzám dörgölőzött a lépcsőházban. Nem akartam magamra venni a gondját, de valami mégis ráparancsolt, hogy ne hagyjam ott. Ma már tudom: nélküle talán sosem mertem volna újra megszólítani az anyámat, vagy visszamenni dolgozni a könyvtárba.