Egy szürke téli délutánon véletlenül egy reszkető, sáros puli kölyökkel találkoztam a panelház lépcsőházában, miközben a válásom utáni magány és az anyósom követelőző jelenléte már teljesen felemésztett. Ahogy kénytelen voltam magamra venni a felelősséget ezért a szőrös kis lényért, hirtelen az életem három fontos döntése is körülötte forogni kezdett. Soha nem gondoltam, hogy egy kutya – és az iránta érzett felelősség – lesz az, ami végül kiállásra, sőt, önmagam védelmére fog késztetni ott is, ahol éveken át csak hallgattam.