Nem is tudom, miért engedtem be azt a kócos, vizes kölyköt azon a reggelen, amikor minden porcikámban csak a csontfáradtság és a kudarc érzése lüktetett. A fiam sírásán már hosszú ideje nem tudtam segíteni, és a ház, amit reméltem otthonnak, egyre jobban omladozott körülöttünk. De a kutya egyszerű jelenléte, az, ahogyan hozzám simult, napról napra elkezdte összekötni a darabokra hullott életemet.