Nem tudnám megmondani, mikor lettem igazán magányos, de biztosan tudom, hogy azon az estén, amikor Morzsi véres tappancsokkal szaladt oda hozzám, minden eldőlt. A férjem árulása után elhúzódtam az emberektől, de ez a kócos, büdös, fázó kiskutya, akit a panelház előtt találtam, valami furcsa kötelességérzetet ébresztett bennem. Morzsi miatt három olyan döntést hoztam, amit nélküle soha, és ma már azt hiszem: a legnagyobb kockázat mégis az lett volna, ha senkiben sem bízom többé.