Egy családi vita közepén találom magam: a férjem, Tamás szerint elég lenne egy szép gyep, én viszont ragaszkodom a veteményeshez. A kert számomra nemcsak munka, hanem menedék, emlék és remény. Vajon tényleg túl sokat áldozok fel a múltért, vagy épp ezzel tartom életben a családi összetartozást?