Mindig is kislányra vágytam, de az élet csak egy fiamat, Gábort adta nekem. Az ő esküvőjén, miközben mindenki ünnepelt, én csendben sírtam a sarokban – nem boldogságból, hanem mert úgy éreztem, valami örökre elveszett. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg elfogadni azt, amit az élet adott, és hogyan küzdöttem meg az anyai szeretet és az elengedés fájdalmával.