Minden hajnalban, amikor a város még alszik, én már a villamosmegállóban állok, kezemben a seprűvel. Apám elvesztése, anyám betegsége és a mindennapi küzdelem megtanított arra, hogy az élet nem igazságos, de a kitartás és a becsület mégis érték. Vajon lehet-e többre vinni, ha mindenki lenéz, vagy örökre a seprű nyoma maradok ebben a városban?