A történetemet egyetlen mondatban tudnám összefoglalni: a fiam szívét nap mint nap összetöri az anyósom részrehajlása, és én már nem tudom, hogyan védjem meg őt úgy, hogy közben ne robbanjon szét a család. A mindennapjaink tele vannak kimondatlan feszültséggel, apró igazságtalanságokkal, és egyre mélyülő sebekkel. Vajon meddig lehet csendben tűrni, és mikor jön el a pillanat, amikor ki kell állni a gyermekünkért, még ha ezzel mindent kockára teszünk is?