Amikor egy kóbor kutya mentett meg a panelház magányától – és magamtól
Egy szürke, esős reggelen a vérnyomásom az egekben volt, amikor a lépcsőházban egy sáros, remegő vizsla rám nézett. Akkor még nem tudtam, hogy ez a kutya, akit később Fricinek neveztem el, három olyan döntésre kényszerít majd, amik örökre megváltoztatják az életemet. A magány, a válás utáni üresség, és a pénzügyi gondok mind háttérbe szorultak, ahogy Frici lassan belopta magát a szívembe – és a mindennapjaimba.