Egy forró júliusi délután anyósom egy vödör túlnőtt uborkát hoz nekem, miközben a sógornőm, Ágnes, tökéletes aprókat kap a savanyúsághoz. Megsebzettnek és kevésnek érzem magam, de a családi feszültségek és váratlan összetartozás-pillanatok közepette fontos dolgokat tanulok magamról és a szeretteimhez fűződő kapcsolataimról. Ez a történet arról szól, hogyan kényszeríthetnek minket a legegyszerűbb dolgok – mint egy vödör uborka – arra, hogy újragondoljuk saját határainkat és szeretetünket.