Egy esős, novemberi estén, miközben anyám, Ilona a konyhában fáradtan mosogatott, testvéremmel, Gergővel azon vitáztunk, hogyan tudnánk végre igazán megköszönni neki mindazt, amit értünk tett. Egyedül nevelt fel minket egy vidéki kisvárosban, kétkezi munkával, lemondásokkal és végtelen szeretettel. A történetünk arról szól, hogyan próbáltuk megtalálni a módját annak, hogy kimondjuk azt a hálát, amit szavakkal talán sosem lehet teljesen kifejezni.