Egy tizenhat éves lány vagyok, aki édesanyjával és mozgássérült öccsével él egy kisvárosban. Amikor az egyetlen autónk elromlott, kétségbeesésemben a szomszédunkhoz, a gazdag és zárkózott Károly bácsihoz fordultam segítségért. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a lépés nemcsak a családom életét, hanem az egész utcáét is megváltoztatja.
Harminckét éves vagyok, egy kisfiú édesanyja, és nap mint nap szembesülök azzal, hogy anyósomék gazdagsága mennyire elválaszt minket. Bár mindent megadnának az unokájuknak, a drága ajándékokat csak náluk lehet használni, mintha a mi otthonunk nem lenne elég jó. A történetem arról szól, hogyan próbálok kiállni a fiamért és a saját családomért ebben a fojtogató helyzetben.
Egy szegény, vidéki, sokgyermekes családból származom, de még nálunk sem fordult elő az, amit a párom családjánál láttam. Az első találkozásom az ő otthonukkal nemcsak kulturális sokk volt, hanem mélyen elgondolkodtatott arról, mit jelent a tisztaság, a családi szokások és a határok. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megérteni és elfogadni valami egészen mást – és hogy végül hol húztam meg a saját határaimat.
Egyik este kétségbeesetten kopogtattam a szomszéd, Szabó úr ajtaján, hogy segítséget kérjek anyámnak és mozgássérült öcsémnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyetlen bátor lépés ilyen lavinát indít el az életünkben. Azóta minden nap azon gondolkodom, vajon tényleg csak a szerencsén múlt-e, vagy mindannyiunkban ott rejlik a változás lehetősége.
