A történetemet egyetlen kérdés köré fonom: meddig tart a szülői áldozat, és mikor jön el az a pont, amikor végre magunkra is gondolhatunk? Fiam, Gergő, mindent megkapott tőlünk, de amikor már a saját otthonunkat is el akarta venni, rá kellett jönnöm: a szeretet nem jelent önfeladást. Vajon tényleg önzőség, ha végre nemet mondunk?