Ez az én történetem, egy budapesti panelházban, ahol egyedül maradtam, miután a férjem elhagyott. A fiamat mindig támogattam, de a menyem sosem fogadott be igazán – most, amikor bajban vannak, csak a fiamnak és az unokámnak segítek. Vajon igazságos vagyok, vagy csak a sérelmeim vezérelnek?
Egyetlen üzenet mindent felforgatott: anyám elesett, és én tehetetlenül próbáltam segíteni. A félelem, a bűntudat és a családi feszültségek mind egyszerre zúdultak rám, miközben próbáltam helytállni. Vajon elég jó gyerek vagyok, ha nem tudok ott lenni, amikor a legnagyobb szükség lenne rám?
Mindig is én voltam a család lelke, aki mindenkin segít. Amikor befogadtam a bajba jutott unokatestvéremet, Gábort, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd úgy érzem, kiszorulok a saját életemből. Most már nem tudom, hol húzódik a határ a segítőkészség és az önfeladás között.