Egy viharos éjszakán, amikor anyám élete hajszálon függött, rájöttem, mennyire törékeny a családi kötelék és milyen mélyre nyúlhat a hit ereje. A kórházi folyosón, kétségbeesve kapaszkodtam az imádságba, miközben múltbéli sérelmek és szeretet keveredtek bennem. Ez a történet arról szól, hogyan találtam vissza anyámhoz és önmagamhoz a hit és a család erején keresztül.
Egy budapesti panelházban, a sötét előszobában állva, nyolcvanöt évesen szembesülök azzal, hogy mennyire üres lett az életem férjem halála óta. A magány, a családi távolság és a mindennapi küzdelmek közepette egy váratlan szomszédi kopogás új reményt hoz. Vajon képes vagyok még újra bízni az emberekben és önmagamban?
Egy budapesti panelkonyhában ülök, ahol a csend már nem békés, hanem fojtogató. A férjemmel, Gáborral való kapcsolatunk lassan szürkül el, miközben én próbálom megtalálni önmagam a kompromisszumok és félelmek között. Ez az én utam a sötétségen át a remény felé, ahol talán újra otthonra lelek – magamban.
Egy sötét, kilátástalan időszakban, amikor a pénzügyi gondok majdnem tönkretették a házasságomat, csak a hitem és az imádság tartott életben. Ebben a történetben elmesélem, hogyan találtam vissza önmagamhoz és a családomhoz Isten segítségével, miközben minden nap újabb kihívásokkal kellett szembenéznem. Ez az én utam a kétségbeeséstől a reményig, ahol minden könnycseppnek és imának jelentősége volt.
