Harmincöt évesen egyedül – Egy magyar nő vallomása a családról, félelemről és újrakezdésről
Harmincöt éves vagyok, és egyedül élek Budapesten. A múltam, a családi sebek és a bizalmatlanságom miatt sorra veszítettem el azokat, akik igazán szerettek volna. Most, amikor mindenki családot alapít körülöttem, szembenézek a magánnyal – és azzal a kérdéssel, hogy vajon képes vagyok-e még hinni a szeretetben.