Egyedül élek a régi családi házban, miközben a gyerekeim egyre gyakrabban látogatnak, hogy segítsenek. Bár hálás vagyok, érzem, hogy a saját teremet elveszítem, és a feszültség egyre nő közöttünk. Vajon megtalálhatjuk az egyensúlyt a szeretet és a szabadság között?
Egy viharos éjszakán, amikor a Balaton hullámai az ablakomhoz csapódtak, rájöttem: valaki jár a házamban, amikor nem vagyok otthon. A családom nem hisz nekem, a szomszédok csak találgatnak, én pedig egyre jobban elveszítem a bizalmamat mindenkiben. Ez az én történetem a magányról, a családi titkokról és arról, hogyan tanultam meg újra bízni – vagy épp nem bízni – azokban, akiket a legjobban szeretek.
Egy őszi reggelen döbbenten álltam a gyerekkori házunk kapujában, ahol idegenek hangja szűrődött ki az ablakon. Az édesanyám halála óta először tértem vissza, hogy rendet tegyek, de amit találtam, örökre megváltoztatta a családomhoz fűződő viszonyomat. A történetem a bizalomról, családi árulásról és arról szól, hogy mennyire nehéz néha megvédeni azt, ami igazán a miénk.
