A történetem egy budapesti buszmegállóban kezdődött, ahol egy idegen férfi megkérte a kezemet. Bár sosem szerettem őt, végül hozzámentem, mert a családom és a társadalmi elvárások ezt sugallták. Most, évek múltán, azon tűnődöm, vajon hányan élnek még ma Magyarországon olyan házasságban, ahol a szeretet csak az egyik oldalon létezik.
Egy éjszakai műtét után, kimerülten, a múltam kísért: árulás, száműzetés, családi titkok és a megbocsátás lehetősége. Az életemet végigkísérte a bizalom elvesztése, a vidéki közösség kirekesztése, majd lassú elfogadása. A történetem végén szembenézek azzal, hogy vajon képesek vagyunk-e valaha is teljesen megbocsátani – magunknak és másoknak.
Hatvanéves vagyok, két gyermek édesanyja, és most, ennyi év után, úgy döntöttem, elválok. A férjem sosem segített otthon, mindig csak elvárta, hogy kiszolgáljam, de most már nem bírom tovább. A lányomnak őszintén elmondtam, miért döntöttem így: mert végre élni akarok, nem csak túlélni.
Egyetlen mondattal omlott össze az életem: „Éva, én elmegyek.” Hét évig mindent feladtam a férjemért, miközben a családom és saját vágyaim is háttérbe szorultak. Ma már tudom: néha a legnagyobb veszteség az első lépés a szabadság felé.
A történetem egy alföldi faluban kezdődik, ahol egyedülálló anyaként minden lépésem pletykák kísértek. Megküzdöttem a családi elvárásokkal, a szomszédok rosszallásával, és végül megtanultam, hogy csak magamnak tartozom elszámolással. Ma már büszke vagyok arra, hogy egyedül nevelem a fiamat, de a múlt sebei néha még mindig fájnak.
Egy este alatt omlott össze minden, amiben hittem: a férjem, Gábor, kimondta, hogy szégyelli, honnan jöttem, és hogy nem vagyok elég jó a budapesti karrierista világához. A döntésem, hogy elhagyom őt, nemcsak a házasságunkat, hanem az egész családot megrázta. Most új életet kezdek vidéken, de a szívemben örök kérdés marad: miért kell szégyellni azt, aki vagyok?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit harminc év alatt felépítettem. Férjem, Zoltán elhagyott egy fiatalabb nőért, miközben én próbáltam összetartani a családot és megőrizni a méltóságomat. Ez a történet arról szól, hogyan lehet újra felállni, amikor mindenki azt várja, hogy csak sírj a romok felett.
Egy magyar nő, Réka szemszögéből mesélem el, hogyan döntött úgy, hogy csatlakozik a honvédséghez, és milyen kihívásokkal, családi konfliktusokkal és önmagával vívott harcokkal kellett szembenéznie. A történet a frontvonalon kezdődik, ahol a bajtársiasság és a mindennapi félelem összefonódik. Réka végül szembenéz saját félelmeivel és a hazatérés nehézségeivel is.
