Egyik este, amikor kétségbeesetten hívtam anyámat, hogy segítsen a gyerekekkel, ő éppen egy randira készült. Azóta folyamatosan küzdök azzal, hogy elfogadjam: anyámnak is joga van a saját életéhez, miközben én egyedül próbálok helytállni két kisgyerekkel. Vajon önzőség tőlem, hogy többet várok tőle, vagy neki van igaza, hogy most végre magára gondol?