Gyerekkorom óta küzdök a szeretetért és az elfogadásért, de most, amikor végre visszakapnám a fiamat, a nagymamám nem hiszi el, hogy képes vagyok jó anya lenni. A múltam, a válásom, a külföldi munka és az új szerelem mind-mind falat emelnek közénk. Vajon hol húzódik a határ a hálám és a saját boldogságom között?
Egy forró augusztusi estén, amikor már mindenki elfordult tőlem, rájöttem: hiába adtam mindent a családomnak, mégis csak egy teher lettem számukra. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megtartani a békét, miközben lassan elveszítettem önmagam, és hogy mennyire fáj, amikor a szeretetünket magától értetődőnek veszik. Vajon hol húzódik a határ a gondoskodás és az önfeladás között?
Egy családi drámába csöppenek, amikor észreveszem, hogy unokám, Lilla napról napra egyre jobban eltűnik önmaga elől, miközben a lányom, Laura, csak a kisebbik lányát, Zsófit szereti igazán. Kétségbeesetten próbálom megmenteni Lillát a közöny és a szeretetlenség pusztító hatásától, miközben szembesülök saját hibáimmal is. Vajon képes vagyok helyrehozni azt, amit a lányom elrontott?
Egy nap a konyhában állva hallottam, ahogy a lányom, Dóra, rákiabál a hét éves unokámra, Zsófikára. Onnantól kezdve minden megváltozott: Zsófi egyre jobban visszahúzódott, és én, mint nagymama, kétségbeesetten próbáltam megmenteni őt a családi közöny és szeretetlenség elől. Ez az én történetem arról, hogyan szembesültem azzal, hogy néha a legnagyobb harcot a saját gyerekeinkkel kell megvívni azért, hogy az unokáink boldogok lehessenek.