Egyedülálló anyaként három gyerekkel, férjem halála után próbálok talpon maradni. Anyám nem segít a gyerekfelügyeletben, így minden nap küzdelem a munka és a család között. Vajon meddig bírom még egyedül, és miért nem számíthatok arra, akitől a legtöbbet várnám?
A férjem halála után egyedül maradtam három kisgyerekkel, miközben édesanyám megtagadta a segítséget. Minden nap harc a munka, a fáradtság és a magány ellen, de valahol mélyen mégis ott él bennem a remény. Ez az én történetem a dühömről, a küzdelmemről és arról, hogyan próbálok talpon maradni.
Egy nap, amikor már minden idegszálam pattanásig feszült, úgy döntöttem, visszaküldöm a feleségemet dolgozni, mert úgy éreztem, csak én tartom össze a családot. Most, hogy egyedül nevelem a kisfiunkat, rájöttem, mennyire tévedtem – és hogy mennyi mindent nem vettem észre korábban. A történetem arról szól, hogyan változott meg minden egyetlen döntés miatt, és hogy vajon visszafordítható-e még az, amit elrontottam.
