Egyetlen perc nyugalom sincs mellettük. Folyton futnak, ugrálnak, kiabálnak, és néha más gyerekeket is megbántanak. Néha úgy érzem, csak én tudom őket kordában tartani, de vajon meddig bírom még?
Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott. A főnököm, akit titokban szerettem, kómába esett, és én ott maradtam a gyerekeivel, a titkaimmal, és a kimondatlan érzéseimmel. Vajon hallotta, amit mondtam neki a kórházi ágyánál?
A nevem Gábor, és még mindig érzem az első hazugságom súlyát, amit a feleségemnek, Eszternek mondtam. Minden egy ártatlan beszélgetéssel kezdődött a kolléganőmmel, Dórával, de hamarosan egy érzelmi örvényben találtam magam, ahol a bűntudat és a hazugságok szorítása egyre erősebb lett. Ez az én történetem arról, hogyan veszítettem el önmagam, és hogy vajon megmenthető-e a szerelem, ha egyszer a bizalom összetörik.
Egy átlagos magyar nő vagyok, két gyerekkel, egy panelban, és egy férjjel, aki mintha már nem is lenne jelen az életünkben. Nap mint nap küzdök a munkával, a gyerekekkel, a háztartással, miközben úgy érzem, minden felelősség rám nehezedik. Vajon hol rontottam el, és van-e kiút ebből az egyre fojtogatóbb magányból?
