Apám szavai csak felnőttként értettek igazán: „Bárcsak hallgattam volna rád, apa!”

Egy új lakótelepi lakásba költözés után apám tanácsait mindig túl szigorúnak éreztem, de csak évekkel később, saját családommal szembesülve értettem meg, mennyire igaza volt. A régi barátokkal való konfliktusok, a családi veszekedések és az önállósodás nehézségei mind-mind ráébresztettek, hogy apám szavai nem korlátok, hanem útmutatások voltak. Most már csak azt kívánom, bárcsak korábban hallgattam volna rá.