Tizennyolc éves korom óta apám lakbért szedett tőlem a saját szobámért, és most, évek múltán, azt várja, hogy eltartsam őt. A családi kötelékek és a kötelességek súlya alatt próbálom megtalálni önmagam, miközben a múlt sebei még mindig fájnak. Vajon meddig tartozunk a szüleinknek, és hol húzódik a határ a szeretet és az önfeláldozás között?