Negyvenévesen szültem meg a fiamat, Bencét, és mindenemet neki adtam. Most, hogy kamasz lett, szégyelli, hogy idősebb vagyok a többi anyánál – és ezt a szemembe is mondja. Vajon tényleg hibáztam, hogy későn vállaltam gyereket, vagy a társadalom elvárásai mérgeznek meg mindent?
Mindig vágytam egy gyermekre, de csak 45 évesen lettem anya. Most, nyugdíjasként, a lányom, Júlia szemrehányást tesz, amiért nem tudom anyagilag támogatni úgy, ahogy a férje családja. Vajon tényleg rossz anya vagyok, mert nem tudok pénzt adni neki?
Negyvenévesen lettem anya, és minden szeretetemet, minden vágyamat a fiamra zúdítottam. Most, hogy Márk felnőtt, rá kellett döbbennem: talán túl sokat adtam, és túl keveset követeltem. Vajon visszafordítható még az, amit elrontottam?