„Bocsánat, de mostantól ő is velünk lakik…” – Egy magyar család története a határok meghúzásáról
Egy őszi estén, amikor már azt hittem, végre nyugalomra lelek a saját otthonomban, a férjem anyja egyetlen mondattal felforgatta az életünket: „Bocsánat, de mostantól ő is veletek lakik.” A sógornőm és három gyereke beköltöztek hozzánk, én pedig egyre inkább elveszítettem önmagam a családi elvárások és a saját határaim között. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg nemet mondani – még akkor is, ha ezzel elveszítettem néhány embert, de visszanyertem önmagam.