A menyem meghalt szülés közben. Nyolc férfi sem tudta felemelni a sárga koporsót, és amikor könyörögtem, hogy nyissák ki, mindenki megdöbbent. Aznap este örökre megváltozott az életem, és az egész falu sorsa is.
Egy délutáni szundikálásból egy ismeretlen női hang ébresztett fel, és ezzel a múltam legsötétebb árnyai is visszatértek. Régi barátnőm, Aliz, akit gyermekkorom óta nem láttam, most a halálos ágyán keresett meg, hogy elmondjon valamit, ami örökre megváltoztatta a családomhoz és önmagamhoz fűződő viszonyomat. A történetem a megbocsátásról, a bűntudatról és arról szól, hogy mennyire nehéz szembenézni a múlttal, amikor az hirtelen újra bekopog az ajtón.
Egy esős budapesti estén anyám ágya mellett ülök, miközben ő a rákkal küzd. Régi családi sebek és az ő utolsó kívánsága között őrlődöm. Ez a történetem a veszteségről, reményről és a család erejéről.
Egy februári estén, miközben a lányom, Dóra, dühösen csapja le a tányért az asztalra, ráébredtem: családunkat nemcsak a feleségem betegsége, hanem a múltban elkövetett hibák is szétfeszítik. A történetünk arról szól, hogyan próbálunk szembenézni a régi sérelmekkel, miközben az idő könyörtelenül fogy. Vajon képesek vagyunk megbocsátani egymásnak, mielőtt túl késő lenne?