Azon a napon, amikor hazaértem a balatoni pihenésből, üres volt a lakás – és üres lett a szívem is. Anyám, akiben mindig bíztam, elvitte a kutyámat a menhelyre, mert szerinte ideje lenne már gyereket vállalnom, nem pedig egy „kutyával babázni”. Azóta nem tudom, hogy valaha képes leszek-e megbocsátani neki ezt az árulást.