Egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott: a lányom, Eszter kért meg, hogy vigyázzak az unokámra, míg ő kórházban van. Az ártatlan gyerekmondatai és egy eldugott cetli feltépte a családi sebeket, amelyekről azt hittem, sosem érintenek majd minket. Most, amikor Eszter és kisfia nálunk laknak, csak azt kérdezem magamtól: hány gyerek és anya él még csendben félelemben, miközben mindenki más csak a látszatot látja?