Egy tragikus autóbaleset után egyedül neveltem fel a fiamat, minden szeretetemet és reményemet belé fektetve. Most, hogy felnőtt és megnősült, menye határozottan kijelenti: „Nem mondhatod meg, hogyan éljek!” – én pedig kénytelen vagyok szembenézni azzal, hogy el kell engednem őt, és bízni abban, hogy boldogulnak nélkülem. Vajon képes vagyok megtalálni a helyemet ebben az új családi rendben?
Egy őszi reggelen döbbenten álltam a gyerekkori házunk kapujában, ahol idegenek hangja szűrődött ki az ablakon. Az édesanyám halála óta először tértem vissza, hogy rendet tegyek, de amit találtam, örökre megváltoztatta a családomhoz fűződő viszonyomat. A történetem a bizalomról, családi árulásról és arról szól, hogy mennyire nehéz néha megvédeni azt, ami igazán a miénk.
Férjem halála után a lányom felajánlotta, hogy költözzek hozzájuk, de nem tudta, hogy én rettegek leginkább ettől a közelségtől. A gyász, a magány és a családi feszültségek közepette próbálom megtalálni önmagam és újraértelmezni az anyaságot. Vajon képes vagyok-e újra otthonra lelni ott, ahol minden idegennek tűnik?
Egyetlen pillanat alatt elveszítettem a lányomat, Annát, egy tragikus autóbalesetben. A gyász és harag helyett végül a megbocsátást választottam annak az embernek, aki elvette tőlem a világomat. Ez a történet arról szól, hogyan találtam békét a legnagyobb fájdalomban, és hogyan próbáltam újra megtanulni élni.
A feleségem elvesztése után hosszú évekig csak a gyermekeimnek éltem. Amikor végre újra rátaláltam a szerelemre, egy váratlan, kegyetlen mondat mindent összetört bennem. Vajon képes vagyok-e újra bízni, vagy örökre az emlékek foglya maradok?
