Gyerekkorom egyik legfájdalmasabb napján veszítettem el édesapámat, és ezzel együtt az egész családunk élete megváltozott. Egy szürke cirmos kiscica lett a gyerekkori vigaszom, majd évtizedekkel később, amikor már magam is apa vagyok, a múlt váratlanul visszatért egy újabb cirmos képében. Vajon képesek vagyunk feldolgozni a veszteségeinket, és továbbadni a szeretetet a következő generációnak?