Az első pillanattól éreztem, hogy Dóra nem áll készen a családi életre, de a fiam szerelme mindent elhomályosított. Most, hogy megszületett az unokám, egyre nehezebb szembesülni azzal, hogy Dóra még mindig inkább a telefonját bújja, mintsem felelősséget vállalna. Vajon hogyan lehet szeretettel, de őszintén szembesíteni valakit azzal, hogy felnőttként kellene viselkednie?
Egy budapesti nagymama szemszögéből mesélem el, hogyan próbáltam finoman, mégis határozottan szembesíteni a menyemet, Alexát az anyai felelősségeivel. A történet a családi feszültségek, generációs különbségek és a szeretet ereje körül forog. Megmutatom, milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt a segítő szándék és a túlzott beavatkozás között.
A történetem egyetlen pillanat alatt fordult drámába: a testvérem, akivel évek óta nem beszéltem, egy nap becsöngetett hozzám a feleségével, és azt kérte, hadd lakjanak nálam. A múltunk tele volt árulással, csalódással, és most újra választás elé kerültem: segítsek-e annak, aki egyszer már elárult? Ez a döntés nemcsak a családomat, hanem az egész életemet megrengette.
Egy forró nyári napon, a budapesti Kossuth téren, egy utcazenész előtt robbant ki a családi konfliktus: anyám cipekedik, apám üres kézzel sétál. Az utcazenész közbelépése mindannyiunk életét megváltoztatja, és felszínre hozza a régóta lappangó feszültségeket. A történet arról szól, hogyan tanulhatunk egymástól, és hogy a legváratlanabb helyzetekben is szembesülhetünk önmagunkkal.
