A nevem Klára, és mindig is a családom támasza voltam. Amikor a férjemmel, Mártonnal vettünk egy szaunát, a házunk hirtelen a családi összejövetelek központjává vált, de a vendéglátásunkat egyre inkább kihasználták. Végül kénytelenek voltunk határt húzni, és megtanítani nekik, hogy a jóindulatunk nem végtelen.