Életem legnehezebb pillanataiban mindig úgy éreztem magam, mint egy gyertya a szélben: bármikor kialudhatok, de mégis világítanom kell. A családom árulása, a vidéki száműzetés, majd a megbocsátás keresése mind-mind megtépáztak, de végül megtanultam, hogy a múltat nem lehet elfelejteni, csak elfogadni. Vajon lehet-e újra bízni azokban, akik egyszer elárultak?