Egy 38 éves magyar nő vagyok, akit a férje elhagyott, és egyedül maradtam két gyermekemmel egy panelházban. A történetem a mindennapi küzdelmekről, családi konfliktusokról, anyagi nehézségekről és a reményről szól, hogy újra megtaláljam az örömöt az életben. Vajon képes vagyok megbocsátani, újra bízni, és boldog lenni ebben a rideg magyar valóságban?
Egyetlen mondat romba döntötte az életemet: „Örülök, hogy a gyerekem lesz, de elmegyek.” Azt hittem, mindent jól csináltam, de a valóság kegyetlenebb volt, mint bármelyik rémálmom. Most egyedülálló anyaként próbálom újraépíteni magam, miközben minden nap szembenézek a múlt árnyaival és a jövő bizonytalanságával.
Egyetlen év alatt három gyermekem született, miközben egyedülálló anyaként próbáltam helytállni Budapesten. A családom elfordult tőlem, a társadalom ítélkezett, de minden nehézség ellenére megtanultam szeretni és elfogadni magam. Vajon lehet-e boldogulni ennyi teherrel, ha mindenki hátat fordít?
A férjem halála után három kisgyerekkel maradtam egyedül. Anyám nem hajlandó segíteni a gyerekfelügyeletben, miközben kétségbeesetten próbálok dolgozni és eltartani a családomat. A mindennapi küzdelmeimről, családi konfliktusokról és a magyar valóságról mesélek, remélve, hogy mások is megosztják a véleményüket.
