Az életem egyetlen pillanat alatt omlott össze, amikor hajnalban felhívtak, hogy a lányom, Dóra, meghalt az első házassági éjszakáján. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen tragédia történhet, és valami nem hagyott nyugodni bennem – ezért második boncolást követeltem. Ez a történet a fájdalmamról, a gyanúmról és arról szól, hogyan próbáltam szembenézni a magyar valósággal, amikor az igazságot kerestem.
Egyetlen éjszaka alatt elvesztettem mindent, amit ismertem. Hét évesen kellett felnőtté válnom, amikor a szüleim már nem ébredtek fel, és csak én maradtam a sötét lakásban. Azóta is keresem a válaszokat: vajon mit tehettem volna másképp?
Egy év alatt elvesztettem mindkét fiamat, miközben édesanyám vigyázott rájuk. Most a bíróságon állok, ahol anyámat gondatlansággal vádolják, és nem tudom, mit érezzek: haragot, bűntudatot vagy csak ürességet. Ez az én történetem a családi tragédiáról, a bűnről és a válasz nélküli kérdésekről.
Minden hajnalban, amikor a város még alszik, én már a villamosmegállóban állok, kezemben a seprűvel. Apám elvesztése, anyám betegsége és a mindennapi küzdelem megtanított arra, hogy az élet nem igazságos, de a kitartás és a becsület mégis érték. Vajon lehet-e többre vinni, ha mindenki lenéz, vagy örökre a seprű nyoma maradok ebben a városban?
Egy év alatt elvesztettem két gyermekemet, mindkettőt az édesanyám felügyelete alatt. Most ő a vádlott a bíróságon, én pedig magamat hibáztatom, hogy megbíztam benne. Ez a történetem a fájdalomról, bűntudatról és családi titkokról, amelyek mindent tönkretettek.
Azon a reggelen, amikor feleségemet, Katát a szülőszobára tolták, még nem sejtettem, hogy az életem örökre megváltozik. A boldogság és várakozás pillanatai egy szempillantás alatt váltak kétségbeeséssé és fájdalommá. Most egyedül kell helytállnom apaként, miközben minden nap újra és újra felteszem magamnak a kérdést: vajon elég leszek-e a gyerekeimnek?