Egyetlen mondat mindent megváltoztatott: a férjem úgy döntött, az apja kezébe adja a családi kasszát. Azóta minden forintért könyörögnöm kell, miközben a saját otthonomban érzem magam idegennek. Vajon hol húzódik a határ a családi összetartás és az önfeladás között?