Egyetlen pillanat alatt omlott rám a családom haragja, amikor úgy döntöttem, hogy apámat idősek otthonába költöztetem. A bűntudat, a testvéreim vádjai és apám szomorú tekintete mindennap kísért. Most, hogy minden darabokra hullott, nem tudom, helyesen cselekedtem-e.
Egy év telt el azóta, hogy a lányom, Dóra elhagyta az otthonunkat, és megszakította velem a kapcsolatot. Minden nap azon töprengek, hol rontottam el, miközben a csend és a hiány felemészt. Ez a történet az anyai szeretetről, bűntudatról és a reményről szól, hogy egyszer talán újra egymásra találunk.
A nevem Ildikó, és harmincnyolc év hallgatás után most először nézek szembe a fiammal, akit az 1980-as években, Magyarországon, egy kényszerű örökbeadás során vettek el tőlem. Történetem a bűntudat, családi titkok és a kétségbeesett megbocsátáskeresés útja. Ez a mi újratalálkozásunk krónikája, amelyet félelem, remény és a jóvátétel vágya hat át.
Egy este csak egy kis meghittséget akartam csempészni a fürdőszobába egy saját készítésű illatgyertyával, de ezzel régi sebeket téptem fel a családomban. Ahogy próbáltam helyrehozni a dolgokat, minden egyre rosszabb lett, és végül a családi egységünk került veszélybe. Ez az én történetem arról, hogyan boríthat fel mindent egy apró döntés egy magyar otthonban.