Az első gyermekem születése után, miközben a kórházi ágyon feküdtem, véletlenül ránéztem a párom, Gergő telefonjára. Amit ott láttam, örökre megváltoztatta az életemet és a családunk sorsát. Ez a történet arról szól, hogyan küzdöttem meg a bizalom elvesztésével, a magánnyal és az anyaság első napjaival.
Egyetlen év alatt három gyermekem született, miközben egyedülálló anyaként próbáltam helytállni Budapesten. A családom elfordult tőlem, a társadalom ítélkezett, de minden nehézség ellenére megtanultam szeretni és elfogadni magam. Vajon lehet-e boldogulni ennyi teherrel, ha mindenki hátat fordít?
Egy éjszaka alatt omlott össze a világom, amikor a férjem rám zúdította minden dühét és csalódottságát. Háromgyermekes anyaként próbálok helytállni, miközben a férjem engem hibáztat a pénzügyi gondjainkért, pedig ő győzött meg a harmadik babáról. Vajon hol rontottuk el, és van-e még visszaút a szeretethez és egymáshoz?
Az anyaság első hónapjaiban próbálok boldogulni, miközben anyósom állandó jelenléte és beavatkozása egyre feszültebbé teszi a mindennapokat. A családi béke és a saját határaim között őrlődve keresem a kiutat, miközben férjemmel is egyre több konfliktusba keveredünk. Vajon hol húzódik a családi összetartás és az önállóság határa?
Egy hideg novemberi reggelen véletlenül meghallottam, ahogy anyám azt mondja, a fiam csak teher az életemben. Munkanélküli vagyok, egyedül nevelem a kisfiamat, és minden nap küzdelem a túlélésért, miközben a családom elvárásai és bírálatai között próbálok megmaradni. Ebben a történetben elmesélem, hogyan próbáltam megtalálni önmagam az anyaság súlya alatt, miközben mindenki más azt várta, hogy feladjam.
A nevem Emília, és azt hittem, a válás után sikerült békés kapcsolatot kialakítanom volt férjemmel, Gáborral, fiunk, Kristóf érdekében. Minden megváltozott, amikor Gábor életébe belépett Dóra, aki mindent megkérdőjelezett bennem: az anyaságomat, a családi kapcsolataimat, sőt, még a múltamat is. Ez az én történetem arról, hogyan tudja a féltékenység, a szeretet és a családi kötelékek összezavarni még a legstabilabbnak hitt világot is.
Frissen szültem, a kórházból hazaérve egyedül maradtam a kisbabámmal. Anyukám, a nagymama, segíteni akart, de nem úgy, ahogy nekem szükségem lett volna rá. A történetem arról szól, hogyan szembesültem az anyaság magányával, a generációs különbségekkel, és hogy mennyire nehéz kimondani: igenis, szükségem van segítségre.
