Az első pillanattól éreztem, hogy Dóra nem áll készen a családi életre, de a fiam szerelme mindent elhomályosított. Most, hogy megszületett az unokám, egyre nehezebb szembesülni azzal, hogy Dóra még mindig inkább a telefonját bújja, mintsem felelősséget vállalna. Vajon hogyan lehet szeretettel, de őszintén szembesíteni valakit azzal, hogy felnőttként kellene viselkednie?