Egy esős, szürke reggelen a panelház előtt vért láttam a járdán, és egy remegő, sáros keverék kutyát, aki rám nézett. Akkoriban épp a kemoterápia után lábadoztam, magányosan, családi árulás és betegség után, amikor mindenki elfordult tőlem. Nem tudtam, hogy ez a kutya lesz az, aki miatt három visszafordíthatatlan döntést hozok, és aki végül segít újra hinni magamban és az emberekben.
Egy szürke, esős reggelen a vérnyomásom az egekben volt, amikor a lépcsőházban egy sáros, remegő vizsla rám nézett. Akkor még nem tudtam, hogy ez a kutya, akit később Fricinek neveztem el, három olyan döntésre kényszerít majd, amik örökre megváltoztatják az életemet. A magány, a válás utáni üresség, és a pénzügyi gondok mind háttérbe szorultak, ahogy Frici lassan belopta magát a szívembe – és a mindennapjaimba.
Amikor Mázli, a kóbor keverék kutya vérző manccsal jelent meg a panelház bejáratánál, még nem tudtam, hogy ő lesz az, aki kihúz a magány és a bizalmatlanság mocsarából. A férjem húsz évig vezetett félre, és amikor minden kiderült, csak a kutya miatt maradtam talpon. Mázli miatt hoztam meg három döntést, amik végleg megváltoztatták az életemet.
Egyedül maradtam a válásom után, amikor egy sebesült tacskó jelent meg a lépcsőházban. Nem akartam felelősséget vállalni, de végül a kutya miatt három döntést is meghoztam, amelyek örökre megváltoztatták az életem. A történetem arról szól, hogyan tanultam újra bízni – magamban és másokban is.