Egy sötét, esős délutánon, túl sok szatyorral a kezemben, minden erőm elfogyott. Zsófi, a lányom, nem merte megkérni a vejemet, Gábort, hogy segítsen – mindig fagyos csend alakul ki köztük, ha rólam van szó. De amikor egy kóbor vizsla felborította a lábamnál a szatyrokat, a váratlan káosz mindannyiunkat arra kényszerített, hogy kimondjuk a kimondhatatlant.