Egyik este vérző manccsal szedtem fel Zoknit a játszótér sarkán, mikor a világom épp romokban hevert – a szüleim is elfordultak tőlem. Nem akartam kutyát, csak túlélni akartam a csalódást, de Zokni kitartása lassan megváltoztatta a napjaimat. Ma már nem csak magamért létezem, hanem érte is, és újra megtanultam bízni valakiben.