Egy hideg januári estén, amikor már csak a radiátor fémes hideg szaga maradt a levegőben, egy kóbor kutya véres manccsal jelent meg az ajtónk előtt. Épp arra készültem, hogy leüljek vacsorázni a családdal – újabb adag sótlan rizs, Gábor spórolási mániája miatt –, amikor megpillantottam őt. Az az este mindent megváltoztatott: a kutya miatt kénytelen voltam döntéseket hozni, amiket nélküle sosem vállaltam volna.