Még most is hallom anyósom hangját, ahogy ordítja: „Kelj fel, te lusta!” – és érzem a jeges víz csípését a bőrömön. Aznap minden megváltozott, és végre kiálltam magamért. Ez a történet arról szól, hogyan lettem a saját életem főszereplője, még akkor is, ha ezért mindent kockára kellett tennem.
Egy fájdalmas szakítás után, amikor úgy éreztem, mindent elvesztettem, elhatároztam, hogy változtatok az életemen. A túlsúlyommal és önbizalomhiányommal küzdve, lépésről lépésre újraépítettem magam – nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Most, hogy több mint 100 kilótól szabadultam meg, megosztom veletek az utamat, hátha valaki másnak is erőt adhat.
Gyerekkorom óta úgy érzem, hogy csak egy eszköz vagyok a nővérem kezében, aki mindenáron túl akar ragyogni az unokatestvérünket. Mindig ő döntött helyettem, mit csináljak, hova járjak, és sosem kérdezte meg, én mit szeretnék. Most, felnőttként, visszanézve próbálom megérteni, miért hagytam, hogy így legyen – és vajon tényleg csak az ő hibája volt-e minden?
