„Mikor először engedtem be Őt a lakásomba, nem tudtam, hogy az életem minden szegletét felforgatja majd”
Aznap reggel még csak bosszús voltam, amikor a sáros, reszkető kóbor kutya beugrott a panelház bejáratához. Aztán néhány órán belül a véremig hatolt a felelősség, és lassan olyan helyekre vitt, ahová saját magamtól sosem mertem volna elindulni. Ma már tudom: nélküle sosem szedtem volna össze a bátorságot, hogy újra beszéljek az anyámmal, vállaljam a terápiát, és elinduljak egy másik, ismeretlen élet felé.