Egy esős éjszakán, amikor anyám hangja a falakon is áthatolt, ráébredtem, hogy az életem sosem lesz már olyan, mint régen. Apám elment, anyám pedig bennem kereste a hibát, miközben én titokban szerelmes lettem valakibe, akit ő sosem fogadna el. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megtalálni önmagam a családi hűség és a saját boldogságom között, miközben minden döntésem újabb sebeket ejtett rajtunk.
Egész életemben a magány volt a társam, mígnem egy esős délután a könyvtárban megváltozott minden. Egy pillantás, egy beszélgetés, és hirtelen újra reménykedni kezdtem, hogy talán nekem is jár a boldogság. Vajon képes vagyok még bízni, vagy a múlt árnyai örökre visszatartanak?
Egyedül éltem, barátokkal, hobbikkal, megszokott magányban, amikor egy nap minden megváltozott. Nem kerestem társat, nem vágytam családra, de amikor Emese belépett az életembe, rájöttem, hogy a szívem mélyén mindig is hiányzott valami. Ez az én történetem arról, hogyan találtam rá a szerelemre ötvennyolc évesen, és miért hiszem, hogy soha nem késő újrakezdeni.