Egy vasárnapi ebéd alatt a férjem, Benedek, összeveszett a családommal, és azóta nem hajlandó velük találkozni. Két tűz közé kerültem: próbálom megérteni mindkét oldalt, miközben a saját lelkem is darabokra hullik. Vajon lehet még hidat építeni a szeretteim között, vagy örökre választanom kell?
Egy esős éjszakán kezdődött minden, amikor a szomszéd lány, Réka kopogtatott be hozzám vacsora reményében. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer a feleségem lesz, és hogy a közös életünk mennyi feszültséget, félreértést és csalódást tartogat majd. Most, évekkel később, kétségbeesetten keresem a választ: hogyan lehet megmenteni egy házasságot, ha a szeretet helyét átvette a harag és a ki nem mondott sérelmek?
Fiam házassága elején boldognak tűnt, de hamar rájöttem, hogy valami nincs rendben. Menyem minden házimunkát a fiamra hárít, én pedig tehetetlenül nézem, ahogy a fiam lassan összeroppan. Most már nem tudom, mit tegyek: beleszóljak, vagy hagyjam, hogy maguk oldják meg?
Egyetlen telefonhívás elég volt ahhoz, hogy a férjem és köztem feszültség támadjon. Az exem anyjával való kapcsolatom mindig is különleges volt, de most úgy érzem, választanom kell a múltam és a jelenem között. Vajon lehet-e két családhoz tartozni egyszerre, vagy mindenképp el kell engednem az egyiket?
Egy esős éjszakán, amikor anyám hangja a falakon is áthatolt, ráébredtem, hogy az életem sosem lesz már olyan, mint régen. Apám elment, anyám pedig bennem kereste a hibát, miközben én titokban szerelmes lettem valakibe, akit ő sosem fogadna el. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megtalálni önmagam a családi hűség és a saját boldogságom között, miközben minden döntésem újabb sebeket ejtett rajtunk.
Egész életemben a magány volt a társam, mígnem egy esős délután a könyvtárban megváltozott minden. Egy pillantás, egy beszélgetés, és hirtelen újra reménykedni kezdtem, hogy talán nekem is jár a boldogság. Vajon képes vagyok még bízni, vagy a múlt árnyai örökre visszatartanak?
Egyedül éltem, barátokkal, hobbikkal, megszokott magányban, amikor egy nap minden megváltozott. Nem kerestem társat, nem vágytam családra, de amikor Emese belépett az életembe, rájöttem, hogy a szívem mélyén mindig is hiányzott valami. Ez az én történetem arról, hogyan találtam rá a szerelemre ötvennyolc évesen, és miért hiszem, hogy soha nem késő újrakezdeni.
