Egy téli estén, amikor vérnyomok vezettek a lakótelepi folyosón az én ajtómig, minden megváltozott. Nem akartam kutyát, nem volt pénzem, sem türelmem, de az a sebesült, lihegő bundás valahogy mégis befurakodott a napjaimba. Ambrus miatt végül kibékültem a fiammal – és magammal is.