Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor apám a vacsoraasztalnál kijelentette, hogy soha nem fogja eladni a házat. A bátyám dühösen felállt, és közölte, hogy ő inkább albérletbe megy, mintsem visszaköltözzön apánkhoz. Most a férjemmel és velem szemben áll a döntés: elhagyjuk a saját otthonunkat, hogy megmentsük a családi békét, vagy végleg széthullik minden, amit eddig ismertünk.
Egyetlen fiam, Gábor, váratlanul arra kér, hogy vegyek fel jelzáloghitelt az ő és felesége új lakásához. A szívem szakad meg, mert segíteni akarok, de félek a következményektől, miközben a családi béke is veszélybe kerül. Vajon hol húzódik a határ az önzetlen szeretet és az önfeláldozás között?
Egy anya szemszögéből mesélem el, hogyan ígértem meg a lányomnak, Emesének, hogy álmai esküvőjére különleges ajándékot adok, de az élet közbeszólt. A pénzt végül a beteg édesanyám ápolására költöttem, ami miatt Emese és köztem mély szakadék keletkezett. A történet a családi kötelékek, az önfeláldozás és a megbocsátás nehézségeit járja körül.
Egy átlagosnak induló napom teljesen felfordult, amikor anyósom, Ilona néni, szívpanaszokkal kórházba került, majd egy újszülött babával tért vissza. Az egész család értetlenül állt a helyzet előtt, miközben a múlt titkai, családi konfliktusok és a magyar egészségügy valósága is felszínre kerültek. Most tanácstalanul keresem a megoldást, miközben mindenki mást gondol arról, mi lenne a helyes lépés.
Egyik este, amikor kétségbeesetten hívtam anyámat, hogy segítsen a gyerekekkel, ő éppen egy randira készült. Azóta folyamatosan küzdök azzal, hogy elfogadjam: anyámnak is joga van a saját életéhez, miközben én egyedül próbálok helytállni két kisgyerekkel. Vajon önzőség tőlem, hogy többet várok tőle, vagy neki van igaza, hogy most végre magára gondol?
